Sárrétudvari.hu akadálymentesített változata


[ V I S S Z A ]

A község megülése

„A három Körös és a Berettyó táplálta roppant kiterjedésű rétségek közül a legjelentősebb a Szerep, vagy Nagysár (ma Nagysárrét).
A Körös főmedrét a múltban számos holtág és ér kísérte, ezek a rétségek s szigetek kisebb-nagyobb sorát hozták létre. E nádasok és zsombékok közt megbújó szigetvilágban vetette meg lábát a régi idők embere. A rétségek és a Körös ­ holtágak a halászatnak, a parti vidék, s a szigetvilág az állattenyésztésnek és a gabonatermelésnek vált otthonává. A honfoglaló magyarság e vidéken steppei hazájához hasonló tájat talált.”
A síkvidéki folyók partjait a szél által kisvíz idején az ártérről kifújt homokból felhalmozott ún. parti dűnék kísérik. A régi időkben levágott (elvetélt), vagy éppen a folyásirányban történő csúszás következtében hátrahagyott kanyarulatok egykori parti dűnéi övzátonyok formájában még ma is kiemelkednek a környező alacsonyabb térszínből. A rész1etes topográfiai térképeken világosan kirajzolódnak a vizenyős rétségektől övezett magasabb ármentes hátságok, amelyek a vízszabályozások előtti időkben a megtelepedésre és a szántóföldi művelésre legalkalmasabb térszínei voltak.
Udvari is egy ősi folyókanyarulat zugában keletkezett övzátonyra települt. Egy múlt század közepén felmért térképes ábrázoláson már Kertalja-ér névvel jelölték ezt a medret, de a mai emlékezetben még Kis-Tisza nevén él, s a mellette húzódó emelkedésnek is Kis-Tiszahát a neve. A Kis-Tisza által alámosott kanyarulat övzátonyára emelték elődeink templomukat. A küszöb szintjén a tengerszint feletti magasság 92, - másutt a határbeli övzátony maradványok, szigetek magassága átlagosan 86-88-89 méter.
A halmok között vannak 92, illetve 94 méteresek, de azokról már nagyobbára kiderült, hogy mesterséges építmények. Győrffy István írja "Kunság és vidéke" településéről: „ megül és alkalmával a templomot is felépítették… az is többnyire a vízparton szokott lenni, mert a későbbi terjeszkedés folyamán a víz mellé nem lehetett építeni."
„Magyarország ős vízrajzának. kutatói (a mai és a szabályozás előtti részletes katonai térképek felhasználása alapján kimutatták, hogy az Alföld keleti részének vízfolyásai a földtörténeti jelenkorban is sűrűn változtak. Az Ős-Tisza elhagyott óriáskanyarulatait (csakúgy, mint a Berettyóét), újabb, gyérebb vizű folyócskák foglalták el, kisebb kanyarokkal „csipkézve ki azokat.”
Így állhatott elő az a helyzet Udvariban is, hogy a régi kanyarulat az ún. Kis-Tisza egykor épülő, domború partja helyébe
a Kertalja-ér újabb kanyarának pusztuló, homorú partja került. Az egykor épülő parti dűnére települt középkori templomhoz
pedig a századok során egyre jobban közelített az alámosással fenyegető új kanyarulat. Ezért a falu a kanyarulat irányába
(nyugat felé) nem terjeszkedhetett, csak a XIX. század végi nagy vízszabályozás után. Községünkben még jól emlékeznek az öreg szülők elbeszélésére, miszerint: ”A templom belső végeibe tuskók vótak, odakötötték ezelőtt a sárhajót, onnat egyvígtibe el tudták húzatni Túrig.” (Mezőtúrig).

Sárrétudvari térképe

1. kép Sárrétudvari térképe az első katonai felmérésen.
Hadtörténeti térképtár 1782-1785. XXIII-27.

 
Néhányan tudni vélik, hogy községünk lakói egy előbb megült helyről költöztek át mostani lakhelyükre. Ha úgy volt, akkor
közvetlenül a tatárjárás után történhetett. Győrffy István idézett művének térképmellékletén már a mostani helyén találjuk Udvarit, az 1300-as évek elején. „...megülés alkalmával a templomot is felépítették, az is többnyire a vízparton szokott lenni, mert a későbbi terjeszkedés folyamán, a víz mellé nem lehetett építeni...”
Községünkben a középkori templom lepusztult falának 1613-ban fedeztette - falaztatta – meg Kamuti Balázs, akkori földesurunk. Ettől nyugatra nagyon sokáig nem terjeszkedhetett a település a víz miatt. A falu fekvése észak-déli irányú, hossza 1770-ben 3 km ... „1 óra járásnyi. A két végen legyezőszerűen szétnyílik, hadas-halmozás formát mutat. Egyik végét Pére névvel illették, a másiknak „Túlsó víg” a neve.
Valószínűleg a templomon túli részt jelenti ez a név. Ebből azt is sejteni lehet, hogy ezt a helyet később ülték meg. A középső
rész láptelkeseknek indult, 1785-ben még két utcás, sza1agtelkes. A templomos Nagy utcától keletre van a Hajnal utca, ahol
a napfelkelte látszik. Amint a terjeszkedés folytatódik, Kishajnal utcának nevezték a következőt.
Községünk török utáni fejlődéséhez jó támpontot nyújtanak a népesség, családok, illetve lélekszám szerinti, valamint a házaik számbeli növekedésének adatai is. Még ha a forrásul szolgáló összeírások különböző szempontúak és néhol hiányosak is. Noha a környéken voltak kertes települések, Udvari nem tartozott közéjük, amint arról Györffy István kutatásaiból meggyőződhetünk! A Nagy utca - ma Kossuth utca - közepét, mintegy harmadnyi, negyednyi hosszan a falu központja gyanánt tartották és tartják számon. Jóllehet, nem volt külön neve, de ha valaki arra felé vette útját és a szembejövő ismerős úti célja felől érdeklődött - amint az illető is volt- azt te „ Megyek arra fel.”

Sárrétudvari térképe

2. kép Sárrétudvari térképe. Hadtörténeti Térképtár 1829 - 1866. XLI-51.

A két faluvég lakóinak különállósága még a jelen században is sokféle vonatkozásban fellelhető. Elég , ha a külön temetőt,
a külön szőlőskertet, külön játszókat, valamint a külön kondás gazdaságokat említjük. Van azonban még egy adalék, amint nagyon, amit nagyon fontosnak ítélhetünk, s ez a két temető fejfáinak különböző díszítése, vésése. A Pérei temető fejfáin bőségesen fellelhető a kígyóvonalakkal négyzetesen közrefogott, dűlt kereszt, és a belőle kinövő faágak rajzolata. Ezt az ábrázolást hiába keressük a Túlsóvégi temető fejfáin, csakúgy mint a Pérén a túlsó régi temető fejfáinak napot és napból kinövő hét illetve kilencágú fát ábrázoló homlokrajzát. (Nincs itt most szó az utóbbi időben elterjedt fűz, illetve tölgyfa ábrázolásáról.)
A fenti jelenség még akkor is elgondolkodtató, ha napjaink kerékgyártói - bognárjai- nem tudnak magyarázatot adni az említett rajzok eredetére, átörökítésére. Hiszen még a múlt században családtag faragta a fejfát. Gyakran még ma is. Érdemes megjegyezni, hogy a régészeti feltárásokban ráakadtak a pérei homlokrajzok megfelelőjére. Hol rejtőzött a kereszttel temetkező katolikus időkön át, e minden bizonnyal régi jelentést hordozó homlokrajz? Nem lehet magyarázatot adni rá, csakúgy, mint a finnek és a magyarok egyforma, csónakalakú fejfáira.


csónak alakú fejfa

3. kép A Pérei temetőben található csónak alakú fejfa, illetve a fejfa felső
részén megfigyelhető a fűzfa motívum.

A múlt század utolsó évtizedeiben "tágas udvarok"-ról olvashatunk " községünk ismertetésében. Ez a helyzet azonban a századfordulóra megváltozott. A község utcáinak, tömbjeinek vizsgálatakor, a Györffy István által meghatározott három forma mindegyike jól kiábrázolódik.
"1. olyan, amelynek lábjában másik telek van,
 2. olyan, amelynek lábjában utca van,
 3. olyan, amelynek lábjában szántóföld - községünkben legelő - van, újabban már a hosszú telkeket az utcával párhuzamosan ketté osztják ..." Községünk fejlődése szóról-szóra így ment végbe. A legelőre nyúló udvarok kivételével általánosnak mondható a hosszú udvarok kettéosztódása. Egyre kevesebb udvar nyúlt át a másik utcára, a megrövidült telkek egymás lábjába kerültek.

A község bővítése.
A háznélküli lakosok 1911-ben azzal a kéréssel fordultak a. képviselőtestülethez, hogy számukra " ... állami támogatású munkásházakat építsenek és ahhoz telket adjanak. A falu terjeszkedése nehézségekbe ütközött, mivel az állattartó községekre je1lemzően, 1egelőgyűrű vette körül, amelyhez a volt úrbéres lakosság nagyon ragaszkodott." A közös legelőből való telekosztás keresztülvihetetlennek látszik - írják véghatározatukban -, mert ha egy ember ellene szólna, már nem lehetne megvalósítani, ... mivel a legelő arányosítva van." Ugyanakkor a továbbiakban kártérítést követelnek a legelőterü1et csonkítása miatt. A múlt század végén történt tagosításkor 24 kh földet jelöltek ki vályogvetésre és földkihordásra. Ez a terület az évek során egyre nőtt, ezért, valamint a Levente gyakorlótér és a vásártér pótlására kérték a legelő bővítését.
Az első világháború után újra felmerül a házhelyosztás gondja. Ennek megoldására 1921-ben Házhely-rendező Bizottságot alakítottak. Tagjai a mindenkori bíró, a mindenkori jegyző és idős László János képviselő voltak. Az Elöljárók a "Nagyréti kútnál" ajánlották fel a kívánt területet. Arra ösztökélték az igénylőket, hogy ott alapítsanak új községet. Ők azonban nem voltak arra hajlandók. Akkor a Kertalja-éren, régebbi nevén Kis-Tiszán túl levő hátságon, a Kis-Tiszaháton került sor a szántóföld házhely céljára történő felosztására. A kijelölt terület külső szélét a Túlsóvégi-szőlőskert határolta. A szántóföld tulajdonosait másfélszeres terjedelmű földdel kártalanították az előzőleg házhelynek felajánlott dűlőben. Úgy is nevezték ezt a területet, hogy Cserejód. Az új településrész pedig, amelyet a régitől egy keskeny legelősáv választott el, a Kisudvari nevet nyerte. Ennek telkeit a lehetőség szerint egyenes utcák mentén mérték ki, így ez megközelítően sakktábla alaprajzú lett.
A Kisudvari házhelyekről megemlítendő még, hogy kedvezményes áron - és fizetési feltételek mellett adták, de az igénylők illetékességéről mindig a képviselők döntöttek. A Kis-Tiszaháti földtulajdonosok között akadtak, akik nem adták oda földjüket házhely céljára, hanem ráíratták házasodás előtt álló fiukra, fiaikra.
A két világháború között, a 30-as évek végén az ONCSA házak telkeit a szőlőskerltekből mérték ki, Kisudvari mellett. Akkor elbontották a kerítést és kinyitották a kertet a Nagyríti út mentén. Ezek a házak országos akció keretében épültek, nem követték a táj építkezési hagyományait. A keletre való fokozott terjeszkedés a II. világháborút követően indult meg. Napjainkra már igen felszaporodtak az új kiosztású telkekre épített kockaházak. Legutoljára a Pérei-köz és a malom közötti átlós irányú út mentén osztottak telkeket és építettek olyan házakat, amelyek külsőre pontosan olyanok, hogy a Balaton mentén vagy az ausztriai Burgerlandban - mivel ott is beillenének az épületek közé.

Utcarendezés.
A kiegyezés után a gazdálkodási rendszer alakulása a falvakra is kihatott. Udvariban a hadas-halmazos települést - igaz, hogy kissé megkésve -, de igyekeztek szabályos utcákká alakítani. Az első feljegyzést 1893-ból találjuk Ebben az utcák és árkok rendbehozatalával bízta meg a Képviselő testületet és az Elöljáróságot. Javasolták: " ... hogy a természetbeni közmunka eme a célra fordíttassék." Mivel azonban a Kertalja ér árkának kiásása előbbre valónak bizonyult, másféle megoldást kellett keresniük. Az utcák területén, a "beszögelléseket" mérsékelt áron áruba bocsátották. A Nagy utcán 2 Ft volt egy négyszögöl, a mellékutcákon 1 Ft. Ahol értéktelen volt a terep, ott ingyen is a telkéhez csatolhatta az ott lakó, csakhogy ,akkor "záros határidőn belül " fel kellett töltenie a gödröket és posványokat. Voltak, akik az utcák elkeskenyítésének rovására is szerették volna udvarukat megnagyobbítani, de akadtak, akik a Nagy utca rendezése alkalmával nekik juttatott területet nem voltak hajlandók birtokukba venni, " mert a Nagy utca nagyon elszűkülne - mondták." (Többek között Varga József, Hegedűs József, Madar Sándor és Hegedűs Sámuel.) Az elöljáróság tudomásul vette közösségben való gondolkodásuk szép jelét. A Nagy utcai lakosok között voltak, akik az utcán levő gödrök és posványok betemetését önként és ingyen vállalták.
Az alispáni javaslat alapján feltételezhető, hogy a települések rendezését a hivatalos szervek is sürgethették. 1910-ben azt írták a jegyzőkönyvükbe: "A község összes utcái mérnökileg, térkép szerint rendezve lettek, egyenes vonalak közé vétettek, s erről térkép készíttetett." A területekért befolyt összeget a még meglévő gödrök betemetésére, az utcák fásítására és kutak fúratására fordították. Az utcák rendezése azonban tovább folytatódott. Némely zugok lakói (1923-ban) utcájuk, - zsákutcájuk kinyitását kérték. Mások inkább bezárkóztak volna. Ugyanakkor szóba került egy-egy sikátor - keskeny utca - megszüntetése. Az ilyenfajta kezdeményezést általában a jegyző tette. Például a Zrinyi utcáét is feleslegesnek ítélte. A képviselőtestület azonban kimondta: "Mivel erre a sikátorra a község lakosságának az ártézi kúthoz Való járhatása végett szüksége van, el nem zárja." Két év múltán, 1925-ben Nádházi József tizenhat lakótársával kérést nyújtott be a Képviselőtestületnek, hogy mivel házuk, telkük a nagy esőzések miatt víz alá került, s mivel a levezetésre nincs lehetőség és
" ... a megállapodott-elposványosodott víz betegség okozó lehet - segítségre szorulnak. Az arra eső telkek egy részét kisajátították, a kérelmezőktől a vételár 250/o-át kérték. A többit a következő évi költségvetésben irányozták elő.
Az utca rendezésekor eladásra kerülő területek árából 1800 Ft gyűlt össze. Ebből a pénzből kutat fúrattak. Egyet Túlsóvégen, a Dudvás utcán, Orbán Miklós udvarlábjában, a másikat a Pérén, Zagyva Miklós kapuja előtt. Erről a kútról megemlítendő, hogy mivel  igen vékony sugárban tört fel, majdnem csak úgy, mintha sírt, mintha pityergett volna, elnevezték Pityerinek.

pity

 4. kép a Pityeri kút mai állapota
( sajnos a szövegben említett többi kútról nem lehetett képet készíteni szerk.)

A harmadik kút a Báránd - tehát kelet felé vezető - út mentén, a Strázsa utcán, Varga József háza mellett készült. A negyediket az iskolák elé tervezték, végül is a templom előtt került fúrásra, úgy nyerte a "Templom kúttya" nevet. Néhány fontos adatból megtudható két régebbi kút megléte és helye. Egyik a Pérén, ahol " ... a közönséges ivókútnak napkelet felől való részén, Nagy Mihály szomszédságában házhelynek kiméretett és kiadatott földnek nagyrésze, az utca felől való szélessége 6 öl; délre való széle 3, ­hossza 10 öl, melyet ... csak maga bírhat, amelyből, ha kihalna, s eladóvá tenné, senkinek megvenni nem engedtetik, hanem lefoglaltatik, mint közönséges ivókúthoz tartozó telek." A másik kút, a túlsó végi Kút utca, a későbbi Jókai utca közepe táján volt. Ennek a kútnak az ,emléke az emlékezetből sem halt ki egészen, az utca ,régi neve napjainkban, is használatos, holott majdnem 100 éven át a Dudvás utcán volt a kút. Eszerint mind a két faluvégnek megvolt az ivóvíz forrása.
A Sárrét talaja nyáron poros volt, télvíz idején pedig sáros. Ebből következett, hogy az utcán való közlekedés ősztől tavaszig nagyon nehéz, majdnem lehetetlen volt. Az utcák egyik oldalát - a községháztól kiindulva - széles, vastag pallóval látták el járda gyanánt.Így keletkezett az utcák "járdás", illetve "járdátlan" oldala. A XIX - XX. század fordulójáig erre a célra fordították a községi pénztárba befolyt összeg jelentős részét. (Pl. az elosztott káposzta- és dinnyeföldért befolyt árendált.) A község középpontjától távoleső utcákba nádból kötöztek pallót. Mikor elkopott, megújították. Igaz, hogy az elvásott pallón nehezebb volt járni, mint a sárba rakott téglákon. ("Jobb lett vóna, ha nem lett vóna.") A jelen század elején megszavaztatták a betonjárda építtetését az egész községre kiterjedően, a járdás oldalakon. A meghirdetett árlejtés során Schreiber Izidor nyerte el a munkát. A megegyezés és a szerződéskötés simán, vita nélkül történt. Nem úgy az átvétel, amely évekig húzódó viták során ment végbe. Már 1906 tavaszán megkezdték a betonjárda ügyének tárgyalását. A képviselők többféle kifogást emeltek. Nyíri Lajos szerint nem a szerződésben előírtak szerint keverték a beton felső rétegét. Cs. Kiss Lajos a kiásott föld
elrendezésének minőségét kifogásolta. A jegyző a vállalkozót védte, intette az Elöljáróságot, nehogy "... a határozatlan kimenetelű " perbe belemenjen. Fogadják el a hiányzó járda deszkapallóval történő pótlását." A december 18-i átvételre a járási főmérnök is megjelent, Bodó Imrének és a vállalkozó kiküldöttjének társaságában. Megállapították, hogy a járda nem mindenütt felel meg az előírt követelményeknek. A következő évre halasztották a legközelebbi vizsgálatot. (Ezt a történetet a helybeliek felelősségvállalásának, illetve az alkalmazott jegyző szembenállásának ábrázolására ismertettem.) A község utcáinak rendezésével egy időben folyt az utcahálózat, valamint az utcanevek rögzítése. Az alispán 1895-ben elrendelte a községi közdűlő utak hálózatának megállapítását. Beletartozik ebbe az Udvari-Püspökladány közlekedési út, a szőlőskertekbe vezető út és a község összes utcái, úgymint: Újtelek útja, Gyep utca, Móka utca, Gali-zug, Kántor utca, Strázsa utca, Orbán utca, Dudvás utca, Kút utca - e két utóbbi már nyert említést - Szerző utca, Gál utca, Pérei utca, - ezt az udvariak Málé utcának ismerik, - Szomora sikátor, Zöldfa utca, Kiss utca 1, Kiss utca 2, Rózsa-zug, felvétetnek a listára - és a községi jegyző utasíttatik, hogy ezen úthálózatról a térképvázlatokat terjessze fel. A jelen század első évtizedében úgy változtatták meg az utcaneveket hogy " ... nemzeti nagyjaink"-ról nevezték el azokat. (A Nagy utcából Kossuth, a Péterfiából Árpád, a Dudvásból Bethlen utca lett. A Kút utcából Jókai, a Kishajnalból Hunyadi utca, a Berger-közből Tompa-zug lett. A két Hajnal utcai Serke-zugot Kont utcának, a nagy Hajnal utcát Zrinyi, a Strázsa utcát Wesselényi, a Czigányt Rákóczi, a Gyepszélt Berzsenyi, a Zsidót Kölcsey, a Pérét Erzsébetnek nevezték. A Málé utcát írták Pére utcának, mert a Málét szegényesnek, szegénységet jelentőnek tartották.) A Kis utcából Vörösmarty, a Rózsa-zugból Kazinczy, a mellette lévő átjáróból Deák Ferenc, a Zöldfa utcából Bocskai, a Szomora sikátorból Malom-zug, a Kana-zugból Hajnal-zug lett. Ezek az utcanevek - a két utolsótól eltekintve - jelzik "nemzeti nagyjaink" tudatbeli rangsorát.
Községünk határában későn épültek fel a tanyák., ennek oka nyilvánvalóan a késői nyomáskényszerben keresendő. A lakott tanyák nevei 1907-ben: Lőrinc major, Pál telek, Alsó tanya, Kiss Márton téglagyára, Földesi Imre tanyája, Mezei tanya, Berger tanya, Hízó tanya.
Ezenkívül: Décsei Sándor, László János, Bűte László Lajos, 'Tőzsér Kálmán, Madar Sándor, Bodó Márton, Földesi Károly,
Madar Gyula, Gőzmalom telep, Zagyva P. Miklós, Kiss Márton, K. Szabó Imre, Csíbi István, Kiss Sándor 1,
Kiss Sándor 2, Kántor Lajos, Kiss Gyula, Bodó Imréné, Mile Pál, Varga Imre, Pusztai Balázs, Földesi Lajosné, Szabó Imre,
Mile Károly tanyái voltak beírva az adókönyvbe.

könyv borító

térkép

Forrás:
Pusztainé Dr. Madar Ilona : Sárrétudvari Néprajza
 
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Pusztainé Dr. Madar Ilonának és családjának, hogy önzetlenül és korlátozások nélkül engedélyezte a könyv anyagának a használatát.

Szerkesztőség

[ VISSZA A LAP ELEJÉRE]